Futamelőzetes: Belga nagydíj
Négy hét szünet után újra felbőgnek az F1-es autók, ezúttal az Ardennek hegyei között száguldoznak a betontorpedók.
A spái aszfaltcsík gyorsaságának "köszönhetően" mindig is veszélyesnek minősült minden az F1 történetében- Chris Bristow és Alan Stacey 1960-as halálesete alapjaiban rázta meg a sportágat, majd Jackie Stewart 1966-os balesete arra sarkallta a száguldó cirkusz irányítóit, hogy a Belga GP-t átvigyék Nivelles-be, illetve Zolderbe. Az Ardennek-i pálya 1983-ban tért vissza a versenynaptárba _ Nürburgringhez hasonlóan _ egy rövidebb vonalvezetéssel. re. A 14 km-es pálya így lényegében fele akkora lett, ám a legendás kanyarok (Eau Rouge, La Source, Blanchimont) megmaradtak. A pályát azóta kétszer (2004, 2007) is átépítették. Annak ellenére, hogy a Bus Stop sikán eltűnt, továbbra is népszerű a versenyzők körében. Spa az egyik utolsó természetes aszfaltcsík, ami azt jelenti, hogy a vonalvezetése nem mesterséges, hanem a környezete diktálja. A pályát körülvevő hegyek és erdők pedig varázslatos hangulatot teremtenek. A legnagyobb élvezetet az olyan gyors ívek jelentik, mind a Pouhon dupla balos, a Fagnes S-kanyar vagy a hosszan elnyújtott Blanchimont, de főleg az Eau Rouge. Az utóbbit padlógázzal veszik be a versenyzők 300 km/h-s sebességnél, mikor is irányváltásra kényszerülnek, illetve 4.6 g oldalirányú és 1.4 g függőleges terhelés éri őket.
Műszaki szempontból a motoroknak megterhelő, hogy a kör 75 százalékát padlógázon teszik meg a pilóták. A pályának két olyan szakasza is van, ahol több, mint 20 másodpercig kell tövig nyomni a pedált.
Aerodinamikai megközelítésben a 19 kanyarból csak 6-nál alacsonyabb a sebesség 150 km/h-nál. A leszorító erő így lényegében elengedhetetlen Spában. Mechanikai beállítások terén a hasmagasságra is oda kell figyelni, ugyanis az Eau Rouge-ban a függőleges kompresszió 25 mm-rel is közelebb nyomhatja a padlólemezt az aszfalthoz.
A belga pálya nem minősül fékgyilkos aszfaltcsíknak, mivel itt a La Source, a Les Combes kivételével nem igazán van erős féktáv.
A pályát többször átépítették, a legjelentősebb átalakítás a pálya 14 km-esről 7 kilométer hosszúságúra csökkentése 1979-ben, de így is a Formula–1 jelenlegi leghosszabb versenypályája maradt. 1983-ban került vissza a versenynaptárba. Különlegessége, hogy két rajt-cél egyenessel és boxutcával rendelkezik. A Formula–1-es a La Source előtt foglal helyet, a betétfutamokat viszont a régi, az Eau Rouge előtti lejtős szakaszról indítják. A Formula–1 mellett Formula–3-as és GP2-es versenyt is rendeznek a pályán. Továbbá hosszútávú sportautóversenyekt is tartanak itt, ilyen a Spái 24 órás, és 1000 km-es verseny.
Egyik legérdekesebb tulajdonsága a kiszámíthatatlan időjárás, így az is megeshet, hogy a pilóta a pálya egyik szakaszán napsütést, míg egy másik szakaszon pedig borult eget és csúszós pályát tapasztal. Versenyzők és rajongók körében szinte nincs olyan, aki nem szereti ezt a pályát. Az unalmas versenyek nagyon ritkák rajta. A legtöbb pilóta azt állítja, hogy az egyik legnehezebb pálya a japán Szuzuka mellett. A győzelemért sokan vívtak egymással emlékezetes csatákat, beleértve Ayrton Sennát; Michael Schumachert; Damon Hillt; Mika Häkkinent; Kimi Räikkönent és Lewis Hamiltont.
Eau Rouge
A pálya leghíresebb része az Eau Rouge - Raidillon kanyarkombináció, a La Source hajtűkanyar után egy viszonylag meredek lejtő vezet a kanyarhoz, majd elérve a bal-jobb-bal kombinációt ismét egy nagyon meredek emelkedő következik. Ez a kanyar nagyon fontos, mert ezen a kanyaron múlhat az, hogy tud-e előzni a hosszú egyenes végén található Les Combes kanyarban. A túraautók 160-180 km/h-val, a F1-es autók 300 km/h körüli sebességgel veszik be a nagy leszoríterejüknek köszönhetően. A kanyar az évek során számos áldozatot követelt: Stefan Bellof egy Porsche sportautóval, Guy Renard egy Toyota Corolla GT szenvedett halálos balesetet. Alex Zanardi 1993-ban, Jacques Villeneuve 1999-ben balesetezett itt nagyot.
A kétszeres világbajnok, Fernando Alonso így jellemezte a kanyart: „Lefelé mész a kanyarhoz, majd egy hirtelen (irány)váltással a mélyén, majd elindulsz nagyon meredeken felfelé. A pilótafülkéből nem látod a kijáratot, mikor mész a csúcsra, így nem tudod, hol fogsz landolni. A mért körön és a versenyen is egy kritikus kanyar, mert egy hosszú egyenes következik, ahol, ha hibázol rengeteg időt veszíthesz. De egy fontos kanyar a pilóta érzésének. Minden körben egy speciális hatást kelt, mert van egy összeszorítás a testedben, mikor leérsz a kanyarhoz. Ez nagyon furcsa, de jó móka”.
A Bridgestone eddig 6 futamra a kemény és a lágy keverékű abroncsokat vitte el, így a csapatok ezzel a két összetétellel számolhattak legtöbbször. A tervezet szerint a a Belga-, és az Olasz GP-n is ezeket a keverékeket vetik be.
Előzések száma 2009-ben: 8
Kiesések száma 2009-ben: 6
Érdekességek:
- Itt található a versenynaptár leghosszabb egybefüggő padlógázas szakasza, ami 1865 méter hosszú
- Spá a versenynaptár leghosszabb pályája a maga 7004 méterével
- Az Eau Rouge a versenyzők legkedveltebb kanyarja
- Négy versenyző (Kimi Räikkönen (4), Jim Clark (4), Ayrton Senna (5), Michael Schumacher (6)) egyeduralkodónak számított a maga korában Spában.
A Belga Nagydíj menetrendje (magyar idő szerint):
péntek:
1. szabadedzés: 10 óra
2. szabadedzés: 14 óra
szombat:
3. szabadedzés: 11 óra
időmérő edzés: 14 óra
vasárnap:
Belga Nagydíj: 14 óra (1 kör 7,004 km, a versenytáv 44 kör (306,052 Km)
A Belga GP elmúlt öt esztendejének győztesei:
2009: Kimi Räikkönen (Ferrari)
2008: Felipe Massa (Ferrari)
2007: Kimi Räikkönen (Ferrari)
2005: Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes)
2004: Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes)
|
